A fajta eredete Egyiptom Krisztus előtt 525-ben, Pelusium-nál nagy csatát vesztett a perzsákkal szemben, a szent állatnak tartott macskák miatt. A perzsa harcosok pajzsukra élő macskát erősítettek, tudván, hogy az egyiptomiak Rá-t - Napistenüket - is macska formájában imádják, tehát harcosaik szentségtörést követnének el, ha fegyvert emelnének a bálványozott állatra. Az említett csatát úgyszólván véráldozat nélkül nyerték meg ezzel a csellel a perzsák. Ekkor Perzsiában még a kutya számított szent állatnak, a macskában pedig a gonosz megtestesítőjét látták. A nagy fordulat a macska megítélésében Perzsia muzulmán hitre való áttérésekor történt. Ettől fogva a perzsák tisztátalan állatként kezelték a kutyát, s ezzel párhuzamosan figyelmük egyre inkább a macska felé fordult. Az iráni hitvilágban azonban a fekete macska továbbra is a gonoszt szimbolizálta. (Ez a hiedelem azóta Európára is átterjedt, különböző babonák formájában.) A muzulmán világ macska-tisztelete sok száz évvel megelőzte az európai divatot. Míg Azerbajdzsánban már a XIII. században szerveztek macska-kiállítást, Európában Richelieu kardinális Lucifer nevű fekete - valószínűleg Angora - macskája még igen korai feljegyzésnek számít az itteni macskatartás terén. A Perzsa cica azonban itt is hamar népszerűvé vált, s azóta is divatos fajtának számít. A tudósok véleménye szerint a Perzsa cica genetikai mutációval alakult ki az egyiptomi macskafajtákból. Ezt a mutációt az iráni és törökországi szélsőséges klíma-viszonyok is elősegíthették. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy nem ismert ilyen hosszú szőrű vadon élő macskafajta. Létezik viszont olyan vélemény is, mely a Szibériai-ból származtatja a fajtát. A modern Perzsa cica kitenyésztője Harrison Weir. Ő az első európai macskakiállítás megszervezője is (1871 - Crystal Palace, London). A szőrzet minőségének javítása, valamint a fajta színképletének gazdagítása érdekében Angóra-macskákkal keresztezte az ősi típust. Az eredmény nem is maradt el: ma több mint 200 szín-változatot ismerünk. 

Rövid fajtaleírás :A Perzsa közép-nagy vagy nagy termetű, robusztus, de arányos felépítésű, elegáns macska. Gömbölyű feje masszív, arányos testalkatával. A koponya széles, magas homlokkal. Fülei kicsik, lekerekítettek. Szemei egymástól távol ülnek, nagyok, kerekek. Jól pigmentáltak. Orra annyira rövid, hogy egyes egyedeinél légzési nehézségeket is okoz. Ez összességében aranyos arckifejezést nyújt az állatnak. Harapása nem tökéletes, a megrövidült állkapcsok miatt. Nyaka vastag, izmos, de rövid. Teste arányosan fejlett. Izomzata jól kidolgozott. Mellkasa erőteljes. Végtagjai aránylag rövidek. A Perzsa farka hosszú, szőrrel gazdagon borított. Szőrzete hosszú, tömött, selymes. Igen gazdag színképletének csak töredéke hivatalosan elfogadott. Az egyszínű példányok lehetnek fehérek, feketék, kékek, vörösek, krémszínűek, csokiszínűek. A kétszínű példányok esetében elvárás, hogy a mancsok, az előmell, a has és az arcorri rész világos legyen. A fekete-vörös-és krémszínű különböző arányú és mintázatú keverékeiként létrejött trikolor példányok lehetnek: Blue-Cream, Shaded Blue-Cream, Blue-Cream Smoke, Tortoiseshell, Shaded Tortoiseshell, Tortoiseshell Smoke. Általános megjelenése fenséges: ő az Arisztokrata Macska. Szépsége és sármja mellett igen kellemes természete miatt is közkedvelt. Gazdájához nagyon ragaszkodik, de a családdal, gyerekkel, kutyával-macskával is jól összefér. Idegenekkel távolságtartó, de nem agresszív. Szereti a kényeztetést. Jól tűri a panel-lakás nyújtotta körülményeket.